EZ EGY REGÉNY,MELYNEK CÍME:

ÍRTA: Pintér Anna

3.fejezet

 Telihold volt.Mura családja szorongva várakozott az aulában.(Az űrlényeknél szokás volt hogy minden házben volt egy aula)A lány maga,pedig nyugtalanul aludt.Arca nem volt sima,mint eddig.Rosszat álmodott.Nem sikerült a feladat.Daniel meghalt.És jajj!Hirtelen ébredt.Megszólalt a városháza haran.Mura az órájára nézett.”Tíz perc múlva éjfél”-gondolta ilyedten.Telihold volt.A mars zsizsgett,nyüzsgött.Mura felpattant,és rohant ő is az aulába,felöltözve,készen.A Ufó Jenő utca 18/b sorában volt egy teleportáló kabin.Oda siettek,és beszálltak.Tárcsászták a minisztériumot,aztán a főtérre mentek.Sosem volt még ott akkora nyüzsgés mint most,Mind csak Murára vártak.

-Ott van!

-A kiválasztott!

-Nézzétek,Ko Mura Vasch!-efféle kiáltások hallatszottak.Mura feszült volt.Éjfélt ütött az óra.Farkasok üvöltöttek.A miniszter lépett a színpadra,és magához intette Murát.

-Anya,miért megy el Mura?-kérdezte Kitty.Nem kapott választ.Az anya felemelte.Danielnek vörödek,dagattak voltak szemei a sok sírástól,d igyekezett mosolyogni.

-Eljött a pillanat,mikor a kiválasztott útnak indul!-mondta a miniszter,aki egyben királya is volt a Marsnak.

-Mura,lépj előre!-utasította a lányt.Hatalmas fény tört fel ott,ahol nemrég Mura állt.Egy perc múlva,ha jött volna valaki,csak a tömegről találhatta ki,hogy valami nagy dolog történt.

  Mura hatalmas zuhanást érzett,majd pár másodperc múlva a földön landolt.Tudta hogy ilyen lesz,hiszen sokat látta már képeken.Feláll.Embet lett.Hosszú,derékik érő,dús aranybarna,fényes haja volt.Szája formás,szeme zöld.Gyönyörű volt.Kipróbálta,hogy kármikor visszatud-e eredeti önmagává változni.Miután megbizonyosodott róla hogy igen,elindult.De hol is volt valójában?Egy mosdóban.Iszonyú kínos volt.Amint kilépett,egy éppen bezáró étteremben találta magát,ahol már csak pár ember igyekezett kifelé.

-HÉ!MIT KÉPZELSZ,KI VAGY TE?!HOGY NEM SÜL LE A POFÁJÁRÓL A BŐR!MOST ZÁRUNK!NEM HALLOTTA?! –üvöltött le a fejét egy termetes asszonyság.Belerengett a tokája is a nagy üvöltés.Mura hátra hőkölt,és elesett.Ekkor ott termett egy lány.

-Bocsásson meg asszonyom,velem van.Rajtam a felelősség!Már megyünk is!Majd karon ragadta Murát,és rohant vele kifelé,egy utcába.Mikor már kinntvoltak,nyugodtan lélegzett fel. Huhh,ez meg mi volt?-kérdezte a lány.Mura most nézte meg igazán segítőjét.Menőn,divat szerint volt öltözve.Magassarkú csizma volt rajta.Hosszú,piszkos-szőke haját magas copftban viselte.Az ara formás,vékony,feje ovális.És a fogai,mit a nyulaké!Szépek,és nagyok.Csinos,és nagyfogú…Nem rossz…gondolta magában.

-Na mindegy,hagyjuk.Látom nem vagy beszédes.-Mondta a szőke lány-Renáta Trevory vagyok.És te?

-Ne haragudj hogy nem válaszoltam,épp gondolkoztam-vallotta be Mura,inkább magának mint a lánynak.Gyorsan ki kellet egy emberies utónevet találnia.Meg is volt.-Mura Stennly vagyok!Te,Reni!Mondok egy titkot!-azzal a bokorba húzta Renit és elmondta a történetét.Reni eleinte kacagott szavain,de mikor pillantást vethetett Murára,mint űrlény,minden szavát hitte.Azzal elbúcsúsztak,és megbeszélték hogy másnap találkoznak.Mura nem is sejtette,hogy ma a legjob barátnőjével találkozott.

  Ez pár hét múlva be is bizonyosodott.Erre az időre ugynis a hajdani,két,viszolygó teremtés helyett most két elválaszthatatlan,örök barátságot köttetett lány-páros áll előttünk.Minden titkukat megosztották egymással,igazi barátnők voltak!

   -Te Mura,ma osutálytalálkozóm van-Megmutatlak a barátaimnak.Nem gond?Jössz?-és csacsogott,csacsogott míg Mura le nem intette.

-Akármit megteszek,csak ne nyávogj itt nekem!-Modta beletörődve a sorsba