EZ EGY REGÉNY,MELYNEK CÍME:

ÍRTA: Pintér Anna

8.fejezet

A holdon hideg,nyirkos volt minden.A rég kiszáradt holdtengerekből néhol-néhol forró gőzfelhők törnek fel.A gonosz serege gyülekezett már.Több millióan is lehettek!Millio egy ellen…..Szörnyű…Mura még nem érkezett meg,útjözben megállt,hadd várjon rá a sereg.Hiszen ő még egy fiatal 17 éves lány volt!

-Hol késlekedik?-fújtattott az ufó vezér,aki megakarta házasítani fiával,Henrikkel Murát.”Ha nem megy hozzá,megölöm!”-így gondolkodott.Henrik magas,acélszürke hajú fiú volt.(ugye mint már említettem,olyan színű a teste mint a haja)Szeme élénk kéken ült szemüregében.Csinos fiú volt,minden holdbéli lány megőrült érte.De ő hiú,önző volt.Csak Murát akarta…..Akkor látják majd hogy ő megszerzi magának a lehetetlent is…

-Apám,én is harcolok,és elveszem Murát!-jelentette ki.

-Édes fiam,persze!Ennyi ember ellen nem bír majd a kis kiválasztott…..-majd arcára gúnyos,kárörvendő mosoly ült ki.

-Igaza van uram!-gügyögt Fillick,aki olyan ember volt,kit beavattak az ufók létezésébe.Apró,nagy szemű,varangy képű de furfangos,erős volt.Körülbelül 47 év körül járhatott,mert a szemöldöke már őszült.A másik két ilyen ember,ki tudja a titkot McKing volt és Thomas.Thomas 678 éves volt(ez annak,ha ember ha ufó természetes hisz aki itt él az megéri a többmilliós kort),öreg,görnyedt hátú,púpos volt.Csontkeretes szemüvege és hasig érő piszkos.szürke szakálla volt.A feje teteje kopasz,és mérhetetlenül gonosz.McKing 40 éves,fekete szakállas zöld szemű ember volt,ki örömmel gyilkolt,fojtott s a többi…..Gonosz mosoly ült arcán,úgy nézett szembe urával.Tudta hogy Mura a közelben van.Szeme most a messzeségbe meredt,tudta hogy ott bukkan majd fel a lány.

-Légy türelmes,uram.-mondta gyanúsan nyugodt hangon.-Mindjárt itt lesz,biztos vagyok benne!

    Ekkor hatalmas vörösfüstfelleg robbant be a holdra.Mura volt az.Tüzesen,harci ruhában,teljes életben.A levegőben lebegett,és oldalra tartotta kezét.Huncut,kislányos mosoly tette lággyá arcát.Henrik is mosolygott,de inkább kárörvendően.Ekkor Mura körülnézett.Megrettent a hatalmas sereg láttára,de aztán végül nem futamodott meg.

-MEGHALSZ,KO MURA VATSCH!MEGHALSZ!-ordította a vezér,majd hatalmas csatakiáltással indította meg a háborút.Mura leszállt a földre és előrántotta kardját,és szárnyára eresztette képességeit……………Millióan rohanták meg egyszerre,hiába kaszabolt le vagy huszat,a sok millio ember létszámán keveset változtatott.Zsongott a hold,és rázkódott,félő volt hogy felrobban,a tenger üregekből egymás után törtek fel a halálos,forró gázok.Véres verejtékkel izzadtak a gonoszok,füstszag uralta a levegőt….Mura viaszgolyókat gyúrt a füstös levegőből,és hajigálta vele az ellenséget.S mikor nem látott más választást a legtöbbször használt áttetsző fegyvereket és hadi felszereléseket összevonta egy mágnes csomóba és gazdáikra uszította őket……De a fémkardokat nem lehet ezzel az egyszerű varázslattal magához fonzani.Murának ezüst kardja volt…Szín tiszta ezüst…Ekkor elővette a bumbuskai.bladorűr nevű virágot,melynek szivárgása idejáben halálos a szaga….Elővette tehát,egy áttetsző hatalmas üvegcserépben volt meg 3…..2…….1……és bomm!Mura gyorsan befogta orrát,majd lekapta a virág üvege tetejét.Ezrével dőltek ki a katonák!De a legügyesebbek szintén befogták az orrukat.Vagy 18 katona megmaradt,plusz a vezér,de a fia kidőlt.

-Tényleg „levettem a lábáról” ,nem?-kérdezte kacagva Mura.De ekkor a maradék katona megrohamozta.Szörnyen veszélyes volt az!!!!Hiszen egyfélrelépés,és halálnak-halálával hal meg!Hiszen a kihalt holdtengerek helyéből feltörő halálos tűz nevű füstök közt cikáztak kardal a kezükben…Már csak 4 katona volt életben!Murát közre fogták…csak egy menekülési ösvény maradt!Ha Mura elég gyors,mielőtt még feltör az újabb halálos tűz,le- ugrani a mederbe,és az alagútban elmenni….vissza…de hova vissza?A földre!Murának szívében tusa keletkezett ha otthonára gondolt,de  ekkor szilárd volt az ötlete…Gyors lesz!Vagy teljesíti feladatát,vagy….vagy meghal a hazája boldogságáért!Mura kifújta magát,majd……

-3…….2…….1………ZEROOOOOOOOOOOOOO!-kiáltotta,és egy lendülettel belevetette magát a mederbe….A tűz mindjárt feltör!Úr Isten!Ez szörnyen nagy baj,hisz’ Mura épp a tűzhányó közepében!Ekkor,hirtelen félreugott,a barlangba rohant…a katonák mind utána ugrottak,ami vesztüket jelentette,hiszen épp feltört a halálos tűz.Mura megsebesült igez,egy-két helyen,de öröme határtalan volt!Az alagúton átment,majd mikor újra a hold felszínen volt,így kiáltott a vezérnek: „MÍG ÉLEK,ÉS VIRULOK,ÉN A MARSNAK ÉLEK,S MÍG TE,KIRÁLY  FEJED VERED ÉS OLAJRA LÉPEG!”-majd önfeletten kacagott és teleportált a „tajtékzó király” bojgójáról,a Holdról.